Talán a legbonyolultabb fogalommal állunk szemben, hiszen ha a világ összes emberét egyszerre meg tudnánk kérdezni, akkor sem kapnánk valószínűleg két pontosan ugyanolyan választ a feltett kérdésre. A boldogság és a boldogság fogalma nehezen definiálható. Hogy mi a boldogság és hogy hogyan legyünk boldogok az mindenkinek más utat jelent. De miért is ennyire bonyolult a boldogság? Miért is nincs egy egységes recept a boldogság eléréséhez vagy meghatározásához? Alapvetően nem vagyunk egyformák és ami az egyik embert boldogsággal tölt el, az egy másik ember számára egyáltalán nem okoz örömet. Önmagában a boldogság megfogalmazása is szinte lehetetlen, az idilli, boldog állapot tartós elérése pedig szinte a csoda kategóriába tartozik. De miért is?
A ROSSZUL KITŰZÖTT CÉLOK
Tulajdonképpen a kitűzött cél, a boldogság idilli állapota már többnyire rosszul kerül megfogalmazásra, túl magasra vagy messzire kerül kitűzésre és olyan elérhetetlennek látszik, hogy a legtöbb esetben nem is törekszik az ember az elérésére, meg sem próbál küzdeni érte. A másik probléma az elképzelt boldogság és annak megvalósulása, beteljesedése utáni érzet-különbség. Nézzünk egy egyszerű és plasztikus példát, hogy könnyebben megérthessük a legnagyobb problémát a boldogság elérésével kapcsolatban. Képzeljük el, hogy hónapok óta nem kapunk állást. A számlák gyűlnek, önértékelésünk, önbecsülésünk csökken, egyetlen vágyunk, hogy egy normális munkát találjunk, hogy végre felvegyenek valahova. És mi történik, amikor mégis sikerül? Örömünk, boldogságunk csak nagyon rövid ideig tart majd és közel sem emelkedik olyan magaslatokba, mint azt előtte gondoltuk. Pedig még csak nem is egy elérhetetlen eszményképet kergettünk, nem az anyagi függetlenséget adó lottó ötös volt a kitűzött cél, hanem egyszerűen csak egy állás. És a boldogság érzetünk már az első munkanap szertefoszlik, megint csak előre nézünk mert bizonyítanunk kell, helytállnunk, estére elfáradunk és szívünk mélyén már egy kicsit magasabb pozícióra, több fizetésre és nagyobb megbecsülésre vágyunk az új vállalatnál. Szóval ilyenek vagyunk és amíg ilyenek vagyunk, addig nagyon nehéz lesz a boldogság állapotát tartósan elérni. A boldogság tehát –amennyiben sikerült egyáltalán a célt megfogalmaznunk- gyorsan illan és ahhoz, hogy a boldogság állapotát tartósan fenn tudjuk tartani újabb és újabb célokat jelölünk ki, ami újabb és újabb küzdelemhez, harchoz vezet. Nem lehet azt sem állítani persze, hogy nincs boldogság. Van. A kérdés inkább a mennyi és meddig? Talán nem is helyes a boldogságot a kitűzött célok eléréséhez kötni. Lehet, hogy kisebb lépésekben, egy kicsit jobban, pontosabban szemlélve a világot más eredményt kapunk? Több elmélet is van, amely évszázadok óta azt hangoztatja, hogy a boldogság és a kiteljesedés nem a cél elérésében rejtőzik, hanem a hozzá vezető út csodálatosságában, annak tanításában, részleteiben, megismerésében.
Lelki, szellemi és fizikai boldogság
RENGETEG ÉHES SZÁJ
A boldogsággal kapcsolatos másik nagy probléma a rétegekkel van. Személyiségünk és biológiánk egy nagyon összetett rendszer és minden egyes elemének másféle „táplálékra" van szüksége, hogy a boldogság állapotába vagy legalábbis annak közelébe kerüljön. Más étvágyat mutat fizikai testünk, amely a mozgás és a pihenés váltakozó ciklusában leli örömét, mint pszichénk, amely a megismerés és a kapott információk felismerésében, rendezésében és beillesztésében leli békéjét. Más „táplálék" kell egónknak, amely a szeretet és a megbecsülés környékén érzi a legjobban magát és érzékeink boldogsága is más területről nyeri apró kis boldogság-bonbonnjait. Nem szabad elfeledkezni az anyagi világról sem, főként a nyugati társadalmakban az egzisztenciális boldogság sajnos nagyon fontos eleme a teljes boldogságnak. A boldogság tehát nem egy jól körülírható, egyértelműen mindenki számára meghatározható paradicsomi állapot. Sokkal inkább saját személyiségünk által jól megfogalmazott, a környezetünk és saját személyiségünk változása során folyamatosan alakuló, racionálisan elérhető eszköz- és célrendszer, amely létünk különböző féle területén megvalósuló harmonikus egyensúlyt lenne hivatott teremteni.
AKKOR MI IS AZ A BOLDOGSÁG?
És hogy végül is mi a boldogság? Minden tanítás más mond erről legyen az spirituális, vallási vagy materiális elméletek szerint alkotott tanítás. Vannak azonban közös irányok, hasonló meghatározások, amik azonban napjainkra sajnos a frázis kategóriába kerültek. Ilyen például a szeretet. Mi emberek szeretjük, ha szeretnek minket, arra azonban csak kevesen gondolnak, hogy szeretetet adni másnak sokkal nagyobb és hosszabban tartó boldogság állapotot okoz, mint ha egyszerűen valaki szeret minket. Szeretetet adni nem megerőltető, nem elérhetetlen cél, nem lottó ötös és nem egy sivatagi délibáb. A szeretet adása egy velünk született képesség, eredetileg a társadalmi beilleszkedés és a szociális kapcsolatok kiépítésének legalapvetőbb eszközeként használtuk annak reményében, hogy ha szeretünk, akkor szeretnek is és a társadalom részei lehetünk. Szeretni tehát jó, olcsó és nem elérhetetlen cél. Persze nem könnyű, nem mindenkit lehet és nem is kell mindenkit okvetlenül és erőn felül. Gyakorolni viszont érdemes ezt is.
Másik ilyen ezerszer lerágott frázis, hogy keressük az apró örömöket. „Köszi" gondolja most mindenki magában. De hol? A szekrényben? A kávéscsészében? Miért örüljek egy napfényes délelőttnek, amikor a szomszéd éppen új autót vett? Miért álljak meg egy virágzó orgonabokor mellett beszívni annak édes illatát, amikor a kolléganőm a huszonhatodik méregdrága parfümöt kapja újdonsült barátjától? Miért örüljek egy langyos iszapillatú tavaszi estének a Balatonon, amikor a férjem főnökéék minden évben két hétig Mauricius-on nyaralnak? Persze hogy nem kell ezeknek örülni, hiszen mennyivel szebb, jobb és drágább dolog van a világon, mint ami nekünk jutott. De el tudjuk érni őket? El akarjuk őket érni? Tényleg vágyunk rá? Boldogok lennénk, ha megadatna nekünk is mindez? És nem utolsó sorban: meddig lennénk boldogok mindezzel? Valószínűen nem lennénk sokkal jobban és tartósabban boldogok, mint most. Az életben tehát nincsenek nagy dolgok. Vagyis ez nem igaz. Az életben minden nagy dolog. Egy ébredés, egy zápor, egy gyermek mosolya, egy finom ebéd és néhány őszinte mosoly; az éjszakai álmok és a szexualitás végtelen világa; a zene és a minket körülvevő színek végtelen varázsa. Miért nem elég? Ez így egy kicsit persze romantikusnak, már-már szentimentálisan egyszerűnek tűnhet. És az is.
A boldogság nem elérhetetlen
A boldogsággal –vagy éppen a boldogtalansággal- kapcsolatos legnagyobb problémáról azonban csak nagyon kevés szó esik. Most persze tippelgethetnénk, hogy mi is lehet az? Pénz? Siker? Szeretet? Persze ezek is fontos dolgok. A boldogság elérésének legnagyobb kerékkötője azonban a vágy. A vágy és a vágyódás az, ami inflálja, értékteleníti a valódi értékeket, a többet és még többet eredményeképpen azonban egyre kevesebbet kapunk vágyainkért cserébe. De még csak nem is ez a legnagyobb probléma. A legnagyobb gond a vágyak tulajdonosával van. Vágyaink tulajdonosai ugyanis nem minden esetben vagyunk saját magunk, a legtöbb esetben vágyainkat a környezetünk kelti életre, a körülöttünk élők mintája határozza meg, a társadalmi elvárások és a valahova tartozás kelti életre és tartja életben termelve nap, mint nap újabb és újabb vágyakat bennünk. És hát hogyan is várhatnánk el egy beteljesült, megvalósult vágytól, álomtól, hogy tartósan boldogsággal töltsön el, ha az –mert tudat alatt mélyen azért érezzük valahol- nem is a saját vágyunk volt? Persze egyszerűbb lehet mások által megfogalmazott félkész vágyak után szaladni, mint leülni egy percre, szembe nézni magunkkal, meghatározni képességeinket, kitartásunkat és ezek ismeretében állítani össze azokat a személyre szabott vágyakat, amik valóban a mienk és amit valóban MI szeretnénk elérni, megvalósítani.
Az elérhetetlen cél nem okoz boldogságot
Persze mi mindig azt szeretjük inkább, ha valami van. Ha valamit megszerezhetünk, birtokolhatunk, használhatjuk. Csak egy pár másodpercig néha érdemes lenne eljátszani azzal a gondolattal is, hogy hogyan is lehet olyan dolognak örülni, ami nincs nekünk. Persze ne rossz dolgokra gondoljunk. Mennyivel lenne szegényebb az életünk, ha kidobnánk a kedvenc cipőnket? És ha a Dunába dobnánk karóránkat? Ha egy öt évvel öregebb autóval járnánk? Lehet, hogy semennyivel. Mint ahogyan akkor sem éreztük ezt a szegénységet mardosó, boldogtalanság forrás szegénységnek, amikor ezek a tárgyak még nem voltak a birtokunkban. És ez nem is volt olyan régen.
